Készítette: TT
Február 7-én Budapesten, az Országos Idegennyelvű Könyvtár adott helyet annak a rendezvénynek, amely az 1959-es kubai forradalom óta eltelt hat évtized kapcsán több vonatkozásban foglalkozott a szigetországgal. A Pécsi Tudományegyetem, a Szegedi Tudományegyetem és a Miskolci Egyetem szervezésében megvalósult rendezvényt a LATIMO támogatta.
A Kuba konferencián a résztvevők két szekcióban - történelem és politika, illetve kultúra és irodalom – tekintették át az ország helyzetét, a történelmi eseményeket, azok mozgatórugóit, a szigetország irodalmi-kulturális jellemzőit, illetve Kuba mai mindennapjait. A konferencia aktualitását nemcsak a kubai forradalom hatvanadik évfordulója adta, hanem az a tény is, hogy Kuba – hasonlóképpen ahhoz, ahogyan azt Fidel Castro 1960-ban, az ENSZ-ben elmondott beszédében a nemzetközi élet egyik legfontosabb kérdésének nevezte, legalábbis a latin-amerikanisták körében, változatlanul élénk érdeklődést vált ki. Minden joggal, hiszen ma is tanulságos, hogyan vált a Baptista diktatúra ellen lázadó gerillák harca a mai, „nyomokban” létező szocializmus egyik utolsó országává, milyen kiemelt szerepet játszott ebben az akkori kétpólusú világrend és a hidegháború. Ahogyan a magyar helyszínen az is tanulságos, hogyan alakultak az országaink közötti kapcsolatok, milyen gazdasági és emberi szálak közöttök össze egykoron és ma hazánkat és a szigetországot. Érdekes áttekinteni, hogy a politikai események és az ideológia szigor milyen hatást gyakoroltak a kubai irodalomra, művészetre, s azok művelőire. Végül talán nem csak a témával foglalkozó szakértők számára tanulságos elemezni, hogy a Kubában ma, ha lassan is, de ténylegesen végbemenő változások milyen hatást gyakorolnak az ország politikai és gazdasági helyzetének alakulására, állampolgárai világnézetére, a kubai szokásokra.
